Miért járunk alva a zsarnokságban Tyler Durden 2023 november 17, péntek, 01:40 – 01:40 AM
Szerző: Bryce Buchanan az American Thinker-en keresztül,
Gépi fordítás!!!!
A világ elég gyorsan halad a zsarnokság felé.
Olyan forradalmi időszakot élünk, amely drámaian meg fogja változtatni a civilizációt. Kevesen értik meg a helyzetünk súlyosságát. Íme néhány ok, amiért az emberek többsége látszólag nem vesz tudomást a veszélyről. Ezek a pszichológiai hiányosságok megmagyarázzák, hogy miért alvajárunk a zsarnokság felé.
A normalitás-előítélet „egy olyan kognitív előítélet, amely válság idején jelentkezik, és arra késztet minket, hogy figyelmen kívül hagyjuk a veszélyre utaló jeleket vagy figyelmeztetéseket. … A normalitás elfogultság egy olyan védekezési mechanizmus, amely elhiteti velünk, hogy az élet ugyanúgy fog folytatódni, mint mindig”. Ez egy megnyugtató feltételezés, hogy a dolgok jobbra fordulnak, vagy legalábbis a dolgok nem fognak drámaian rosszabbra fordulni.
De a világ nem úgy működik, hogy folyamatosan fejlődünk. A történelem a civilizációk felemelkedésének és bukásának története. A zsarnokság, a szegénység és a szolgaság az emberiség normális állapota, és egyáltalán nem lenne nehéz visszatérni ebbe az állapotba. A történelem mintája az, hogy az emberek tesznek némi előrelépést, aztán a gonosz emberek gonosz dolgokat tesznek, az ostoba emberek pedig ostoba dolgokat tesznek, és a civilizáció összeomlik. A normalitás elfogultsága megakadályozhatja az embereket abban, hogy ezt meglássák.
Lehet, hogy azért bízik a folyamatos fejlődésben, mert az ismerősei jó, eredményes emberek, akik kedvesek másokkal. Feltételezed, hogy a legtöbb ember ilyen. De észre kell venned, hogy vannak gonosz emberek is, akik úgy döntöttek, hogy az ő feladatuk az életed irányítása. Ők önjelölt pásztorok, és úgy tekintenek rád, mint a bárányukra. Ez a zsarnokság lényege. Ha ezek a gonosz emberek is ostobák, akkor azt gondolhatják, hogy irányíthatják a világgazdaságot, és rákényszeríthetik az összes „kis” embert, hogy úgy cselekedjen, hogy az utópiát teremtsen…. egy nagy ugrást előre.
A központilag irányított gazdaságokat már sokszor kipróbálták. Mindig kudarcot vallottak, gyakran látványosan.
Emberek tömegeit is elszakíthatja a valóságtól a konformitás-előítélet, amelynek számos más neve is van. Ayn Rand társadalmi metafizikának nevezte. Az ezzel a kognitív hibával rendelkező emberek a társadalmi csoportjuktól várják, hogy megmondják nekik, mi az igazság. Nincs önálló kritikai gondolkodás. A lusta ember így szerzi meg a valóságról alkotott képét.
Minden zsarnok álma, hogy a lakosság így szerezze meg a hitét. Ha egy politikai csoportnak büntetlenül lehet hazudni, és ha a hazugságok vak elfogadására van szükség a csoporthoz való tartozás fenntartásához, akkor ez egy erőteljes irányítási eszköz. Egy ilyen csoporttól elvárható, hogy például elhiggye, hogy egy férfi dönthet úgy, hogy nő lesz, és még gyermeket is szülhet. Azt lehetne nekik mondani, hogy „a határ biztonságos”, miközben milliók és milliók áramlanak befelé. Azt lehetne nekik mondani, hogy Trump szerint a fehér fajgyűlölők jó emberek. stb.
A hazugságoknak nincsenek határai, ha a célközönség lényegében elszakad a valóságtól. George Orwell 1984 című könyvében ezt szimbolizálta azzal, hogy a mintapolgárok készségesen elfogadták a kormányrendeletet, amely szerint 2+2=5. A baloldal sok hazugsága ugyanilyen abszurd. Egyenesen ellentmondanak annak, amit igaznak tudunk.
Alekszandr Szolzsenyicin és Václav Havel, a zsarnokság két kiváló ellenfele azt mondta, hogy az igazság egyszerű és állhatatos kimondása az egyik alapvető fegyver, amelyet a polgároknak a zsarnokok ellen kell használniuk.
Szolzsenyicin azt mondta: „A bátor ember egyszerű lépése, hogy nem vesz részt a hazugságban. Az igazság egyetlen szava felülemelkedik a világon”.
A harmadik szerencsétlen emberi tulajdonságot, amely a zsarnokoknak kedvez, Aldous Huxley magyarázta meg. Huxley és Orwell egyaránt disztópikus jövőt jósló regényeket írt. Orwell előrejelzése jelentős mennyiségű félelemmel és kényszerrel járt, Huxley viszont viszonylag sima és könnyű átmenetet jósolt a zsarnokságba. Huxley szerint a lakosságot triviális örömökkel fogják elterelni, és alig fogják észre venni a köréjük épülő börtönt. Briliánsan megjósolta, hogyan tud egy társadalom alva járni a zsarnokságba. Ezek a Huxley-idézetek bizonyítják előrelátását.
Huxley azt mondta: „Lesz [egy] diktatúra könnyek nélkül, úgymond, egyfajta fájdalommentes koncentrációs tábor egész társadalmak számára, így az emberektől valójában elveszik a szabadságukat, de inkább élvezni fogják, mert a propaganda vagy az agymosás, vagy a farmakológiai módszerekkel felerősített agymosás elvonja a figyelmüket a lázadás minden vágyától. És úgy tűnik, ez lesz a végső forradalom.”
Azt mondta: „Az elmemanipuláció egyre hatékonyabb módszerei révén a demokráciák megváltoztatják a természetüket; a furcsa régi formák … megmaradnak. A mögöttes lényeg egy újfajta erőszakmentes totalitarizmus lesz. … [A]z uralkodó oligarchia és a katonákból, rendőrökből, gondolatgyártókból és tudatmanipulátorokból álló, magasan képzett elitje csendben fogja irányítani a műsort, ahogyan azt jónak látja.””
Huxley „egy falak nélküli börtönt képzelt el, amelyben a rabok még csak nem is álmodnak a szökésről. Ez lényegében egy olyan rabszolgatartó rendszer lenne, ahol a rabszolgák a fogyasztás és a szórakozás révén megszeretnék szolgaságukat”. Úgy vélte, hogy „[a] lakosság nagyobb része nem túl intelligens, retteg a felelősségtől, és … tökéletesen boldog, ha hagyja magát uralkodni”.
Huxley helyesen jósolta meg: „egy hatalmas tömegkommunikációs ipar, amely nagyrészt nem az igaz és nem a hamis, hanem a valótlan, a többé-kevésbé teljesen irreleváns dolgokkal foglalkozik”. [A média az ember szinte végtelen vágyát fogja kielégíteni] a figyelemelterelésre”.
Tudta, hogy mind a rossz oktatás, mind az örökös válság lehetővé teszi a zsarnokságot, és ezt írta: „A gyerekeket sehol nem tanítják meg szisztematikusan arra, hogy megkülönböztessék az igazat a hamis, vagy az értelmes és értelmetlen kijelentéseket”. És „[l]iberty, mint mindannyian tudjuk, nem virágozhat egy olyan országban, amely állandóan háborús, vagy akár csak majdnem háborús helyzetben van. Az állandó válság indokolja, hogy a központi kormányzat szervei állandóan ellenőrizzenek mindenkit és mindent”.
Miközben a legtöbb ember nem figyel oda, a szabadságot és a jólétet védő kulcselemek többségét most olyan emberek támadják, akik irányítani akarják országunkat és a világot. A globalista vezetők véget akarnak vetni a nemzeti szuverenitásnak, „Új Világrendet” akarnak bevezetni, ellenőrzik az információt, véget akarnak vetni a szólásszabadságnak, a WHO-nak világméretű diktatórikus hatalmat akarnak adni a legfontosabb egészségügyi döntésekben, betiltani az egyetlen megbízható energiaforrásainkat, és olyan digitális valutát akarnak bevezetni,
amely lehetővé teszi minden egyes polgár teljes megfigyelését és ellenőrzését egy kínai típusú szociális
hitelrendszerrel. Otthon az USA a „kifosztása az államkincstár a birodalom összeomlásának „kincstári fázisában” van. A hadseregünk gyenge, felébredt és túlterhelt. Az uralkodó média a Demokrata Párt egyik ágaként működik. Az Igazságügyi Minisztérium felsőbb szintjei szintén a demokrata párt egyik ágaként működnek. A fehérellenes rasszizmust széles körben tanítják és támogatják a kormányzatban.
Ezek nem összeesküvés-elméletek. A bizonyítékok többnyire nyilvánosak. Azok az emberek, akik azt tervezik, hogy a jövőbeli uraitok lesznek, nem aggódnak a terveik nyilvánosságra hozatala miatt, mert az emberek túlnyomó többségét elvonják a triviális szórakozásaik. Labdajátékok, filmek és okostelefonok képernyőinek nézésével vannak elfoglalva. A fentebb tárgyalt mentális gyengeségek egy olyan kultúrát hoztak létre, amely megérett a rablásra, feledékeny és nem törődik azokkal a dolgokkal, amelyek valóban számítanak.
Az emberek figyelmen kívül hagyhatnak fontos dolgokat… de nem menekülhetnek a fontos dolgok figyelmen kívül hagyásának következményei elől.
A szabadság ára az örök éberség. Ezt az árat még nem fizettük meg. Egyáltalán nem. Itt állunk tehát a szakadék szélén.
„A negativitás csupán feladat, és még a legkilátástalanabb helyzetekben is van lehetőség az előrelépésre. Minden válság, minden zsákutca, amely fejlődésünk folyamatában bekövetkezik, lehetőséget kínál arra, hogy irányt vegyünk. Egónk talán nem örül majd az új iránynak, de felsőbb énünk fel fogja fedezni a feladatban rejlő lehetőségeket.”
